Most a vár ostromoknak leginkább kitett részén állsz. Három irányban nem találhatók magasabb dombok, azonban a keleti oldalon, az ágyúk lőtávolságán belül álló dombról, melyet a helyiek szlávosan csak „Vrsoknak” (magyarul: dombnak) neveznek, egykoron intenzíven lőtték a várat az ostromlók.
Egy ostrom mindig precíz tüzérségi előkészületet igényelt, és egy lőtávolságon belül lévő magaslat kiemelkedő előnyhöz juttatta az ostromlókat. Nem csoda hát, hogy a várnak ezen a részén a falakat belülről földtöltéssel erősítették meg, hogy ellenálljanak a heves ágyútűznek.
A Róka-bástya volt leginkább kitéve a tüzérségnek, hiszen előreugrott a fal síkjából – habár nem klasszikus olaszbástya, mint az Új-bástya, de az Oltalom-bástyával összekötő falat volt hivatott védeni. Feltűnő, hogy déli irányban nem alakítottak ki újabb sarkot, így ez a védmű amolyan „félolasz” bástyának tekinthető, és nem fedezi a délkeleti falszakaszt – habár ott a várfalak ma is közvetlenül a várhegy szikláján állnak, és a hegy is meredek, így rohammentesnek mondható ez az oldal. Készültek tervek a Róka-bástya átalakítására és az újabb sarok kiépítésére, de ezek tervek maradtak, ahogy a két újabb olaszbástya sem készült végül el.
Annak idején akár hatszáz katona is elfért a várban, állandó őrsége viszont háromszáz fő körül mozgott – és a helyi legendák szerint ma sincs őrizet nélkül Nógrád vára! A legtöbb várnak vannak kísértetei, szellemei, ezek közül Nógrád sem kivétel. Minden éjjel egy macskafejű ember járja körbe a várat, és ellenőrzi, hogy nincs-e gondatlan kezekben. Ha pedig éppen nem ő látható, akkor fej nélküli török lovasok vágtáznak áll nélküli lovakon körbe-körbe a várban és a vár körül, hatalmas zajt csapva a lovak patkóival.
A korlát mellett sétálva tovább, vissza az Új-bástya felé, még megállunk az egykor impozáns Császárné-bástyánál.