A vár déli oldalát védte hajdanán az ötszögletű Császárné-bástya, melyről ellenőrzés és tűz alatt lehetett tartani az Új-bástya déli síkját is és a teljes déli falszakaszt. Sajnos a bástya nagyon romos állapotban maradt meg, mindössze a két széle és a belső merevítő falak látszódnak, amelyek segítenek elképzelni az egykori szerkezetét és méretét, amely nagyjából az Új-bástyával egyezett meg.
Bizonyára már töprengtél rajta, hogy miért csak ennyi maradt az egész várból, így most felfedjük az okát. A várháborúk és a török megszállás vége felé közeledve, 1685-ben a fennmaradt források szerint villám csapott a vár lőporraktárába, és a robbanás a vár nagyrészét a levegőbe repítette. Az akkori török parancsnok, Csonka bég úgy döntött, hogy kivonul a várból, magára hagyja azt. Ám nem ez volt a valódi utolsó fejezet a vár hadászati történetében: a Rákóczi-szabadságharcban a kurucok szállják meg, és elkezdik kijavítani, valamint kutatják a már említett kincseket. A szabadságharc vége felé azonban úgy döntenek, hogy nincs értelme időt és erőforrásokat fordítani a vár fenntartására, ezért felrobbantják azt, használhatatlanná téve bármilyen katonai célra.
Bár számos magyarországi várat a Habsburg császár parancsára romboltak le a szabadságharc után, Nógrád sorsa a kurucok keze által pecsételődött meg.
A túra utolsó állomása következik, a kapuval szemben lévő Széchenyi-emléktáblánál.